Keresés

"Meleg tavaszi nap volt. Andris és Abigél nagyon izgatottak voltak, mert már csak egy nap volt hátra a születésnapjukig. Anya a hűtőre ragasztotta a naptárat, az ikrek pedig azon számolták vissza a napokat. Reggel végre az utolsó előtti kockát is besatírozták."

"Egy napos tavaszi reggel Csenge különösen vidáman ébredt, anya ugyanis megígérte, hogy valami nagyszerű dolgot fognak együtt készíteni: tündérkertet. Az ötéves kislány nagyon szerette a tündéreket. Mindenféle tündért: kicsi tündért, nagy tündért, szivárványtündért, egyszínű tündért, tavasztündért, ősztündért, cukortündért, tölgytündért, egyszóval az összes kis szitakötőszárnyon repkedő varázslatos kis lényt."

"A nap a szokottnál halványabban ragyogott a Kontinens egén. A mindig vidám táj most furcsán csendes és kihalt volt. Nem szálltak madarak az égen, nem kószáltak állatok a földeken. Már majdnem azt lehetett hinni, hogy a terület teljesen kihalt."

"2006 végén csöppentem bele a pókeres életbe, és 2018 november végén ért véget az "aktív" karrierem. Hogy a két évszám között mi is történt? Elmesélem. Egy valami tuti: annyi minden volt, sok szép, vagy egyenesen csúnya, hogy úgy gondoltam, ezeket meg kell örökíteni!"

"Valamikor réges-régen még a Sárkányok idejében, élt egy Sárkánycsalád. Nem akármilyen Sárkányok voltak ők, hiszen hét fejük volt. Gyönyörű palotában éltek, mindenük volt amit csak szerettek volna. Kinccsel teli kamrájuk, sok szolgálójuk, hatalmas birodalmuk."

"Lassan felém fordult, amikor már csak ketten maradtunk a teremben. Az állam alá nyúlt, és éppen annyira billentette felfelé a fejem, hogy a tekintetünk összekapcsolódjon. Szinte elvesztem a zöld szemekben. A szívem hevesebben vert, olyan érzések árasztottak el, amelyek létezéséről nem is tudtam."

BSZ - Julia Lewis Thomson Többek trilógiájának első kötete - Mindenki megérdemli a második esélyt? Valódi mélységekbe és magasságokba röpíti az olvasót a Többek által című regény. Egy olyan lány történetét ismerhetjük meg benne, akinek életére az események nem várt erővel csapnak le, és maguk alá temetik akár egy hatalmas erejű örvény. Kezdetben sodródik a történésekkel, amíg rá nem ébred arra, hogy neki kell megküzdeni a boldogságért, és meghoznia az ehhez szükséges áldozatokat.

"Eszméletlen, mennyire megváltozott az életem. Lövésem sincs, mikor csúsztak el ennyire a dolgok. Mintha csak tegnap lettünk volna végzősök a gimiben a barátaimmal, akikkel látszólag gondtalan életünk volt, hiszen állandóan csak a bulizáson és a szórakozáson járt az eszünk."

BSZ - Julia Lewis Thomson Többek trilógiájának befejező kötete - Egy szenvedélyes, és fájdalmas történet egy mogorva férfiról, aki megtanult tökéletesen beleolvadni a tömegbe csupán azért, hogy ne kérdezzék a múltjáról, az életéről. És egy pimasz, vagány nőről, aki nem ijed meg a nehézségektől, sőt elszántan küzd a boldogságért. Vajon sikerül megnyitnia a magába zárkózó férfit?

"Már az idejét sem tudom, mióta tartanak a tárgyalások az oroszokkal. Esküszöm, ha ennek vége lesz, rá sem nézek az alkoholra! Már egészen undorodom a piától. Én is orosz vagyok. Moszkvában születtem, de ezek úgy bírják az italt, hogy csak pislogok. Eleinte még vagány voltam, és osztottam a főnökömet, Tamást, hogy milyen puhapöcs, de most..."

BSZ - Julia Lewis Thomson Többek trilógiájának második kötete - Maxim élete látszólag a bulik, a nők, és a zene körül forog. Felelőtlen nőcsábásznak tűnik, aki nyers stílusával igyekszik mindenkit távol tartani a sötét titkaitól. Viszont egy nap betoppan az életébe az a nő, aki leleplezheti azokat és veszélybe sodorhatja az életét. Vajon utoléri a végzete, amelytől a családja mindig is óvta? Lesz elég ereje, hogy ellenálljon a csábításnak?

"Fáradt vagyok. Érzem, hogy az agyam kezd atomjaira hullani. Nincs értelme tovább ténferegni az üzletben. Üres a fejem, nem jut eszembe semmi más az otthon felejtett bevásárlólistáról. Az csak ront a helyzeten, hogy Matthias folyamatosan csacsog, félpercenként bombáz a kérdéseivel."

E könyv tündére többnyire rejtőzködik, akárcsak azok a kincsek, amelyeket újraformál. Letűnt korok relikviái élednek újjá ötvösművészetében. Fedezzük fel együtt az újrahasznosított ékszereket, kanalak, poharak, kistányérok, ezüst melltűk történeteit, hiszen mindegyik dizájn-tárgy titkokat és sorsokat tartogat számunkra.

DÍSZ csomagolásban.

"Egy olyan családban születtem, ahol mindkét nagymamám - kedvességük mellett - tehetséges alkotók voltak a szövés, varrás és a horgolás terén. Még ma is őrzöm azt a csipkekesztyűt, amit egyikük készített."

"2012 szeptemberétől a Fiatal Értékteremtő Lap (felonline.hu) számára olyan diákszínházi interjúsorozatot készítettem, mely a hazai diákszínjátszás jelenlegi állapotát próbálja feltérképezni. Mindehhez elengedhetetlen volt a múltat vizsgálni."

Ez a diákszínházi interjúkötet a hazai diákszínjátszás jelenlegi állapotát próbálja feltérképezni. A beszélgetések egy része a csaknem félszáz éve újraindult mozgalom indítóokát keresik, s az abból következő változásokkal, fejlődéssel foglalkozik. Egy-egy találkozás során arra is fény derült, mi a haszna és értelme a XXI. században a diák színjátszásnak. Az interjúk során olyan szakemberek is megszólaltak, akik nem diákszínjátszó-rendezőként tevékenykednek, hanem moderátorként, zsűritagként vagy kritikusként szoktak véleményt formálni. Képzési rendszerekről, kiépült hagyományokról és speciális fejlesztési területekről (például ének-zene, mozgás) is szó esik.
Amint az olvasó áttekinti a beszélgetéseket, tisztán láthatja, egyes területeken milyen – általuk beváltnak tartott – metódus alapján dolgoznak az alkotók, s milyen motivációik, milyen színházi és pedagógiai elképzeléseik vannak.

"Hét éve élek Rómában, de még mindig őszinte örömmel tölt el, hogy novemberben ilyen csodálatos idő van. Elégedetten kevergetem a kávémat a kedvenc kis kávézómban, élvezem a napsugarak puha simogatását, és a nyüzsgő tömeget figyelem."

"Élt az árnyas erdő napfényes tisztásának közelében egy kis bogárlány, Csiporka. Egy bokor gallyainak földközeli elágazásában látta meg a napvilágot. Élete e sorsdöntő pillanatában nem egyedül nézegetett körbe a nagy ismeretlenben, mert a szomszédos széles, zöld levél tövében hozzá hasonlóan tétován pislogott egy pillangólány, Bíborka."

"- Jó reggelt... - motyogta álmosan Bíborka.

- Jó reggelt! - harsogta boldogan Csiporka, aki jóval hamarabb ébredt barátnőjénél, így már teljesen éber és tettre kész volt. - Végre felébredtél! Már alig voltam képes megállni, hogy ne ébresszelek fel. De tudtam, van mit kipihenned, így féken tartottam magam. Hogy van a szárnyad?"