Gyermek és ifjúsági
"Meleg tavaszi nap volt. Andris és Abigél nagyon izgatottak voltak, mert már csak egy nap volt hátra a születésnapjukig. Anya a hűtőre ragasztotta a naptárat, az ikrek pedig azon számolták vissza a napokat. Reggel végre az utolsó előtti kockát is besatírozták."
"Egy napos tavaszi reggel Csenge különösen vidáman ébredt, anya ugyanis megígérte, hogy valami nagyszerű dolgot fognak együtt készíteni: tündérkertet. Az ötéves kislány nagyon szerette a tündéreket. Mindenféle tündért: kicsi tündért, nagy tündért, szivárványtündért, egyszínű tündért, tavasztündért, ősztündért, cukortündért, tölgytündért, egyszóval az összes kis szitakötőszárnyon repkedő varázslatos kis lényt."
"A nap a szokottnál halványabban ragyogott a Kontinens egén. A mindig vidám táj most furcsán csendes és kihalt volt. Nem szálltak madarak az égen, nem kószáltak állatok a földeken. Már majdnem azt lehetett hinni, hogy a terület teljesen kihalt."
"Valamikor réges-régen még a Sárkányok idejében, élt egy Sárkánycsalád. Nem akármilyen Sárkányok voltak ők, hiszen hét fejük volt. Gyönyörű palotában éltek, mindenük volt amit csak szerettek volna. Kinccsel teli kamrájuk, sok szolgálójuk, hatalmas birodalmuk."
"Leventének már régóta mozgott a foga. Alig várta, hogy kiessen. Iskolás fiú volt, 7 éves is elmúlt, úgyhogy több foga kiesett már. Ilyenkor mindig eljött a Fogtündér, és hozott neki egy száz forintos érmét. Levi nagyon örült a pénznek. Fagyit vett rajta, meg csokit."
"Élt az árnyas erdő napfényes tisztásának közelében egy kis bogárlány, Csiporka. Egy bokor gallyainak földközeli elágazásában látta meg a napvilágot. Élete e sorsdöntő pillanatában nem egyedül nézegetett körbe a nagy ismeretlenben, mert a szomszédos széles, zöld levél tövében hozzá hasonlóan tétován pislogott egy pillangólány, Bíborka."
"- Jó reggelt... - motyogta álmosan Bíborka.
- Jó reggelt! - harsogta boldogan Csiporka, aki jóval hamarabb ébredt barátnőjénél, így már teljesen éber és tettre kész volt. - Végre felébredtél! Már alig voltam képes megállni, hogy ne ébresszelek fel. De tudtam, van mit kipihenned, így féken tartottam magam. Hogy van a szárnyad?"
"- Ébredj! Ne horkolj annyira! Reggel van! Nyisd ki a szemed végre! Kérleeek, Csiporkaaa! Naaaa, bogárkaaa!
- Óóó... Miért zajongsz??? Hagyj még aludni egy kicsit! Olyan sokáig mulattunk az éjjel, hogy alig aludtam egy kicsinykét."
"Volt egyszer, hol nem volt, élt egy erdőmélyi kicsiny házban egy hajlott hátú, de mindig mosolyra álló szájú öreganyó. Egész nap gyűjtögette az erdő, a mező kincseit. Esténként a magokból lisztet őrölt, a termésekből savanykás ízt főzött, majd begyúrta belőlük másnapi kalácskájának tésztáját, s a hidegre tette azt reggelig pihenni."
"A gyerekek hamar fel akarnak nőni, mert azt hiszik, felnőttnek lenni jó. Talán nem is sejtik, hogy gyereknek lenni a LEGJOBB! Gyerekként olyan dolgokat is látsz, hallasz, érzel, ami szüleidnek már észrevehetetlen. Pedig ők is voltak gyerekek."
Ezt a mesekönyvet egy óvónéni írta a szeretetről, és az igaz barátságról. Rigóerdő lakóival sok izgalmas, és veszélyes kalandot élhettek át. Tartsatok hát Ágotával, a bátor egérlánnyal. Emilkével, a félénk hörcsöggel. Nándival, a vagány békával. És a feledékeny, de tehetséges nyuszival, Nyusszal.
Felolvasta: Csibrán Szivia
"Újra tavasz köszöntött Rigóerdőre. Itt van hát ennek a vára várt évszaknak az első napja. Friss, tiszta fuvallattal, édes illattal érkezett. Már senki sem emlékszik a hideg, fagyos napokra. Mégis, mintha a természet úgy gondolná, becsapja a meleg és a madárének."
"- Gyerekek, gyertek fogat mosni! Utána megyünk aludni! - kiáltotta anya.
Levente nem akart menni. Vagyis nem akart aludni menni. Azért nem, mert sokszor rosszat álmodott. Azt pedig nem szerette."
"Meleg nyári délután volt. A 7 éves Levente és a 2 éves Szonja a kertben játszottak. Fogócskáztak. Aztán kacagva lehuppantak a fűbe.
- Katicabogár! - szólalt meg egyszer csak Szonja.
- Hol? - kérdezte Levi, és körülnézett."
"Szép, tavaszi szombat
délelőtt volt. Levente és
Szonja a szobájukban
játszottak."