SZOLKER Bt

"Hajszálra együtt haladt a két hinta. A fiú csodálta a hosszú szőke haj hullámzását, meg azt, ahogy csillogtak azok a nevető kék szemek. A zöld szoknya hol lágyan simult a lábaira, hol dagadó vitorlaként emelkedett fel, aszerint hogy honnan kapta a fuvallatot."

"Homokszínű vászonba kötött, dísztelen, vékony könyvecske. Annak idején a szekreterben leltem rá, a szobámban - talán azért tette oda valaki, hogy én feljegyezhessem benne az értékeimet, most pedig ide csente be nekem egy jóakaró."

"Újra itt vagyok, kicsi naplóm! Írni tényleg nagyszerű, olyan mintha magammal beszélgetnék. Csupán egyetlen bajom van vele: nem nagyon tudom, miről is írjak. Jóformán semmi sem történik vele. A kertkapunk túl alig tehetem ki a lábam, mert bármelyik percben rám törhet megint az a fojtogató érzés: a tüdőm elnehezül, s attól rettegek, hogy én is arra a szomorú végre jutok, mint a testes Mrs. Barrett, nevelőapám idős betege, aki az egyik szombati vásáron, Mr. Roberts hentesüzlete előtt lett rosszul, s mire a köré sereglett embertömeg bármiféle segítséget nyújthatott volna neki, már ki is lehelte a lelkét."

"Minden azzal kezdődött, hogy Terka néném egy szeles, augusztus végi délutánon felhívott, és számon kérte rajtam, miért nincs pasim. Egyúttal közölte, hogy beíratott egy kerámiatanfolyamra, amelyet egy régi kedves barátnéja fog tartani, nem messze attól a háztömbtől, ahol lakom."