MPB Hungary Kft
"Valamikor nem sokkal az első nagy háború után egy agyafúrt szélhámosról érkezett bejelentés a főkapitányságra. Karácsony előtti napon egy fiatal joghallgató diák szaladt be a főkapitányságra és sírva mesélte el, hogy szép karácsonyi ajándékot szeretett volna venni szíve választottjának egy szőke fürtös úrhölgynek, de mivel pénze nem volt, úgy döntött, hogy a zaciba adja sárga színű bőrtokos méregdrága színházi látcsövét."
"- Kösd be magad, ha nem akarod kifejelni a szélvédőt!
Ezt a Botos mondta, az én teljesen kiégett társam, mikor vezetés közben bekapcsolta a szirénát a száguldó járőrkocsin. Azért hívják Botosnak, mert régebben állítólag egy díszes, színes faragott bottal járt, amit a zubbonya alatt hordott."
"A vádlottal 1944. évi december hó 27. napján találkoztam először. Irodámban ezen a napon házkutatást tartottak a nyilasok és annak végeztével bekísértek az Andrássy út 60. szám alá. Kihallgatásom alkalmával a szobába lépő és engem ismerő Bányász körzetvezető felhívta a közben ugyancsak a szobába jövő bőrkabátos, kézigránáttal, géppisztollyal és gumibottal ellátott magam ember figyelmét rám, mint zsidóbujtatóra."
"- Bocsásson meg nyomozó úr!
Tyson a hang felé fordult. Egy idős, ősz hajú, vékony magas férfi állt mellette bevásárló szatyorral a kezében.
- Mit akar? Menjen arrébb azonnal! - szólt rá a szigorú tekintetű hadnagy."
"Az elbúcsúzás a legnehezebb. Mikor elindul a vonat. Azt mondják. Miklós előzőleg rettegett tőle. Az édesapja mesélt neki korábban róla, aki az első háborúban, még ezerkilencszáztizennégy nyarán élte át, de ez most más."
"Ez a készülék új távlatokat nyit az emberi élet kioltásának művészetében - jelentette ki a cilinderes férfi az érdeklődő közönség felé fordulva, az újdonságnak számító, igényesen elkészített elegáns masina bemutatása közben."
"Abban a kolumbiai börtönben volt egy fegyőrnő. Velejéig romlott, gonosz teremtés. Nálam nem sokkal volt idősebb. Vékony, szinte cingár alkata ellenére, igencsak komoly tekintélynek örvendett az elítéltek között. Mindenki tudta, hogy jobb elkerülni."
"- Vádlott! Álljon fel!
A bírónő hangja szigorúan hatott a régies tárgyalóteremben. Harmincas évei végén járhatott. Szőke haja, hullámos fürtjei a vállánál rálógtak fekete színű talárjára. A vádlott férfi lehajtott fejjel állt a fölé tornyosuló pulpitussal szemben."
"- Ön a Kevin?
- Igen.
- Camille vagyok, az intézet vezetője.
- Nagyon örülök.
A teltkarcsú, erős csontú, szőke nő leült velem szemben és fürkészően bámult rám."
"Kezdjük a legelején. Hogy is merült fel ez a téma és hogyan is került Rita testközelbe a katasztrófavédelemnél szolgálatot teljesítők mindennapjaihoz. A kéklámpás egységekhez való vonzódása egyértelmű volt és miután a mentők munkájába engedett betekintést számunkra előző könyvével, így egyértelmű volt, hogy a sorból a tűzoltók sem hiányozhatnak."